Ismételten a futball nagyjaival telt meg az oDEon. Május 5-én a közelgő Európa Bajnokságra készülve a Labdarúgás elmélete és gyakorlata című tantárgy keretein belül került sor egy újabb nagyszabású beszélgetésre a már jól megszokott helyszínen.
Prof. Dr. Bács Zoltán, egyetemünk kancellárja köszöntötte a vendégeket, majd említést tett arról, hogy milyen sokszínű vendégsereg volt már jelen a korábbi eseményeken, elég csak Marco Rossi szövetségi kapitányra gondolnunk. Innen az est házigazdája, Ó Nagy Ferenc vette át a szót, aki be is mutatta a vendégeket: Gelei Károly, az este moderátora, korábbi válogatott labdarúgó kapus és sportvezető, Bogdán Ádám, a magyar nemzeti válogatott, a Bolton Wanders, a Liverpool, a Hibernian és az FTC korábbi hálóőre, Fehér Csaba, volt válogatott, az Újpest, az NAC Breda és a PSV Eindhoven korábbi labdarúgója, illetve Szoboszlai Zsolt, Szoboszlai Dominik édesapja és edzője, a Főnix Gold FC klubvezetője, s Tisza Tibor, válogatott labdarúgó, egyszeres magyar bajnok egyaránt színesítették a vendégek sorát.
Ó Nagy a bemutatást követően az 1999-es DVSC és a Tatabánya közötti mérkőzést elevenítette fel. Gelei és Szoboszlai a meccsen játékosként vettek részt, s mind a ketten említést tettek arról, hogy mennyire parázs mérkőzés volt, mely nagyon jó csapatok között zajlott le. Tisza Tibor szintén hozzászólt, s jelezte, hogy bár nem volt jelen, gyermekként a televízióban követte a meccset, s az utána érkező ünneplést. Az élmények megosztását követően a beszélgetés a válogatott létre terelődött át.
Az est műsorvezetője Bogdán Ádámot kérdezte arról, hogy hogyan élte meg azt a néhány órát, míg a kapitány válogatott kerettagokat hirdetett. Bogdán kiemelte az izgatottságát, s egy gyermekkori álom valóra válását a kerettaggá válással. Ezt követően Marco Rossi helyzetére tértek rá a résztvevők. Nagy egyetértés mutatkozott abban, hogy a kapitány nehéz helyzetben van a kapusok tekintetében: kit vigyen magával, s ki maradjon? Ugyanakkor Tisza jelezte, hogy több, jó képességű kapusból válogatni még mindig jobb, mintha nem lenne egyetlen jól teljesítő kapusunk sem. Ezt a véleményt osztotta Szoboszlai is, majd Fehér Csaba hozzátette, hogy az utánpótlás nevelésében eltöltött évei azt mutatják, hogy jó kapusokban egy ideig még biztos nem szenvedünk majd hiányt. Bogdán és Gelei egyetértettek abban, hogy a válogatott kapusa Gulácsi lesz, s az utóbbi megjegyezte, hogy sajnálni fogja azt a kapust, aki kimarad.
Természetesen szóba kerültek sikertelenségek is, akár azt illetően is, hogy milyen érzés kimaradni a keretből. Fehér szerint nem az számít, hogy az ember mikor találkozik problémákkal, hanem az, hogy hogyan oldja meg őket. Megemlítette, hogy aki egyszer kimarad, sokkal erősebben is visszatérhet, motiváltabb lesz és sokkal jobban akar teljesíteni. Ó Nagy ekkor kérdezi Szoboszlai Zsoltot fiáról, Dominikról, hiszen ő egy sérülés miatt kényszerült kimaradni egy korábbi EB-ről: a sztárjátékos érthető okokból csalódott volt, azonban most nincsenek sérülések, melyek visszatarthatnák a szerepléstől.
Az esemény zárásához közeledve az esélyek latolgatása következett. Gelei szerint a csoportunkat a németek nyerhetik meg, a magyar csapat szempontjából Szoboszlai Dominik fontos szereppel bír. Hozzátette, hogy „nem rajta áll vagy bukik minden, de kulcsszereppel bír.” Szerinte a skótok a leggyengébbek, így vagy ők, vagy mi foglalhatjuk el a csoport második helyét.
Bogdán Ádám úgy gondolta, hogy felfokozott várakozás övezi a skótokat, ráadásul nagyon jó játékosaik vannak. Ennek ellenére jelezte, hogy őket lesz talán a legkönnyebb megverni, hiszen a németek mindig jók, a svájciak pedig rutinosak a világszínpadon. Fehér Csaba számára már az is öröm volt, hogy kijutottunk, ő is a németekre „szavazott” a csoportelső szerepében. Szoboszlai Zsolt Svájcot tartotta a legerősebbnek, ugyanakkor megemlítette, hogy nagyon meleg a csoport, s lehet a németek ki is esnek, hiszen „ez is benne van a pakliban”. Tisza Tibor, reflektálva Szoboszlai korábbi hozzászólására –miszerint ő nem álmodozó- jelezte, hogy ő szeret nagyot álmodni és szerinte a magyarok egészen a végső győzelemig is juthatnak. Gelei szerint a veretlenségük miatt komolyan veszik a magyar csapatot, Szoboszlai azonban jelzi, hogy ez nem feltétlenül jelent jót.
Az est utolsó blokkjában a csapatdinamikáról és az esetleges nehézségekről esett szó. Bogdán szerint, amely csapatokban jó hangulat uralkodik, jó a viszony a vezetőedzővel, probléma nem történhet. Ellenkező esetben a teljes szétcsúszás garantált. Fehér is kiemelte a konfliktus hatását, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy egy szezonzáró tornán mekkora jelentőséggel bír a mentális egészség. Szoboszlai egy általánosabb hozzászólással szállt be a diskurzusba, melyben megemlítette, hogy biztos lesz meglepetés, de a top csapatok most is felül fogják múlni a kisebb csapatokat.
Zárógondolatként Tisza hozzátette, hogy „annak a csapatnak, aki egyben van, nagy ereje van ma a futballban.” Az est konklúziójaként pedig elmondható, hogy a magyar csapat, egy ilyen csapat lehet.
Puskás Marcell
DEHDK PR- és Sajtóiroda
Fotók: Halóka István