2024. február 20-án zajlott a Labdarúgás elmélete és gyakorlata c. egyetemi kurzus rendhagyó órája, melyen a magyar futball jeles képviselői vettek részt.
A népes közönséget Bács Zoltán egyetemünk kancellárja köszöntötte, s egyúttal a két moderátort, Szöllősi Györgyöt, s Ó Nagy Ferencet is felkérte az esemény további vezetésére. Ó Nagy Ferenc megkérte a jelenlévőket, hogy közösen tekintsenek meg egy válogatást az 1986-os világbajnokságról. A videófelvétel alatt a magyar Himnusz szólt, így a százas nagyságrendű résztvevői tábor mind fennállva követte az eseményeket. A felvételt követően Gelei Józsefet szólították a színpadra: a magyar futball rajongói számára nem ismeretlen –a sokak számára csak Józsi bácsiként ismert- legenda, hiszen napjainkig ő a világ legidősebb Olimpiai bajnok kapusa. Józsi bácsi a videót követően mindenkit köszöntött, majd jelezte, hogy a kora ellenére ezeket a képeket visszanézve olyan fiatalnak érzi magát. A köszöntőt követően az életének fontosabb fejezeteit ismertette, melyben kitért a nehézségekre a gyermekkorát illetően. A negatív élmények mellett persze a pozitív gondolatok markáns túlsúllyal bírtak: említést tett Lakat Károlyról, aki a pályáján megindította, s a beszélgetés ezen pontján emelte ki az edzők hatását a gyermekekre. A bevezetőben érintette a külföldi pályafutását is edzőként, melyre nemes egyszerűséggel egy meseként utalt, hiszen nem mindenki számára adódnak hasonló lehetőségek az életben.

Gelei úr bemutatkozóját követően a többi vendég is bemutatásra került: Magyar Zoltán, az MLSZ korábbi technikai vezetője, a Buzánszky Jenő Labdarúgó Egyetemi Kupa fővédnöke, Tihany Viktor, sportriporter, illetve Korhut Mihály egykori DVSC, jelenleg DEAC labdarúgó játékosa személyében.
A beszélgetés tárgyát egyaránt képezték múltbéli sportesemények, mint például az 1996-os Olimpiai játékok, illetve közelgő a magyarokat is érintő események, a 2024-ben megrendezésre kerülő Labdarúgó-Európa-bajnokság. Bár a beszélgetés résztvevői között sok esetben nagy korkülönbség volt felfedezhető, mégis mindannyian hozzá tudtak szólni az elemzéshez, s sok esetben vicces történetek is megosztásra kerültek. Ezek közül az egyik kellőképpen megmosolyogtató Szöllősi György nevéhez kötődik, aki az Olimpiai játékok idején nyári munkaként sekrestyésként tevékenykedett. Az időeltolódás miatt a meccsek hajnalban voltak követhetők, s Szöllősi ennek köszönhetően a mise kezdetekor még javában aludt, ami egy „kis” feszültséget eredményezett a munkahelyén.

A közelgő EB miatt az esélylatolgatás erőteljesen megjelent a rendezvényen, melyben egyhangú megjegyzések születtek a beszélgetés résztvevőitől –akikhez utolsóként László Csaba csatlakozott-: a skótok okozhatnak gondot, mivel „odaadóak, erősek, gyorsak, jól fociznak”, míg a svájci csapat –bár még csak a készülés zajlik- máris belső ellentétekkel küzd, mely bomlasztó erővel bírhat.
Tihany Viktor jelezte, hogy nem csak az esélyek felmérése a fontos, hanem a magyar válogatott helyzetének áttekintése is: a futballistákon hatalmas nyomás van, de önbizalommal sok esetben a hiányosságok is felülmúlhatók. Tihany ezen gondolatmenetét Magyar is osztotta. Ezen a ponton nem csak a lehetséges szcenáriók kerültek áttekintésre, de említésre került Lászlótól a futballhoz köthető magyar infrastrukturális helyzet, mely kiemelkedőnek tekinthető világszínvonalban is. László Csaba álláspontját Korhut Mihály is osztotta, s ekkor kapcsolódott össze ismételten a társaság beszélgetése, hiszen újból a psziché szerepe került előtérbe. Gelei Józseftől a sérült játékosok is említésre kerültek, akik hol nem kapnak elég figyelmet, hol hamar újból pályára kerülnek, mely egy esetleges újabb sérülés bekövetkezésekor a karrier végét is jelentheti.

A beszélgetés végéhez közeledve természetesen az elmaradhatatlan szurkolói tábor is felmerült a diskurzusban: az izlandiakkal pár éve játszott meccsen –elvileg- egyenlő számú jegy vásárlására lett volna lehetőség a szurkolók körében, de a magyar leleményesség győzött, s több jegyet szereztek, mint az ellenfél szurkolói.
Az est lezárásaként a közönség számára köszönetet nyilvánítottak a moderátorok, s másnapi díjátadó hölgyek virágban részesültek. Ó Nagy Ferenc hatásos zárását –„Hajrá magyarok!”- kiérdemelt vastaps és a fények elhalványulása követte.
Puskás Marcell
DEHDK PR- és Sajtóiroda
Fotó: Czombos Bence
bővebben