„Mi leszel, ha nagy leszel?”

Mindenkinek voltak álmai gyermekkorában, amire a szülők, rokonok előszeretettel emlékeznek vissza egy-egy családi ebédnél, s kacagva néznek a már felcseperedett gyermekükre, s mondják: „Emlékszel még? Orvos akartál lenni?”. A gyermeki én a fantázia világában bármit elképzelhet. Tűzoltó, állatorvos, szuperhős, s még sorolhatnánk.

„Neked mi volt a válaszod?” – kérdezte a mellettem ülő. Konkrét kérdés, konkrét válasz, legalábbis normális esetben. De tudtam, hogy én mindig távol álltam azoktól, hiszen a Büszkeség és balítéleten felcseperedett embertől nem lehet sokat várni.

„Író.” – mondtam halkan.

„És az lettél? – kérdezett vissza azonnal.

„Nem.” – válaszoltam, majd az órára pillantva felálltam a padról, átszeltem az egyetem kerengőjét, s útnak eredtem, hiszen várt a következő órám.

Gyermekként a fantáziavilág ural mindent, de realizálva, hétköznapi hősök, kiemelkedő versenyzők és nagyszerű emberek akarunk lenni felnőttként. A kérdésben nem a válasz a fontos, hanem az a szándék, hogy olyan célt és álmot tűzzük ki magunknak, hogyha gyermeki énünkkel találkoznánk, akkor hősként tekintsen ránk.

DEHDK PR és Sajtóiroda

Dér Amarilla

bővebben