Betöltés ...
A kapcsolatom a Debreceni Egyetemmel nagyjából 8 éves korom körül kezdődött. A Virágkarneválra érkeztünk a családdal, és ahelyett, hogy egy lelátón égtünk volna ropogósra, végig kísértük a menetet. Épp az Egyetemnél jártunk, amikor – pontosan emlékszem a pillanatra – megbabonázva álltam meg, és csillogó szemekkel meredtem az épületre.
- Ez egy palota? – kérdeztem anyukámat, miközben le sem vettem a szememet az előttem álló gyönyörű létesítményről.
- Ez egy iskola – válaszolta Anyukám, amire én csípőből dobtam a választ:
- Akkor ide akarok járni!
Nagy hahotázás közepette magyarázták el nekem, hogy ide csak a nagylányok járhatnak, akik már szépen kijárták mind a tizenkét osztályt. Kicsit csalódott voltam, de akkor elhatároztam, én ebbe a palotába akarok járni.
Aztán eltelt tíz év, és megfeledkeztem ugyan a vehemensen tett ígéretemről, de amikor a végzős osztályommal megérkeztünk a DExpo-ra, újra belém hasított az érzés, hogy hogyan lehet valami ennyire elbűvölő. Aztán bementünk, és a palota kép a fejemben mit sem változott, viszont bejött mellé még egy érzés: kicsit Roxfortos. És a lépcsők ugyan nem szeszélyesek, de a sikeres felvételim után többször is volt, hogy én is eltévedtem a terem felé vezető úton, csak nem volt mellettem valaki, akit McGalagony térképpé változtasson.
Így indult a szerelem köztem és a Debreceni Egyetem között.
Teltek-múltak az évek, és az intézményvezetés életre hívta a legeslegmenőbb rendezvényt, amit egyetemista a saját közegében átélhet: a yoUDay-t. A rendhagyó tanévnyitó stadionshow-t, ami Európa-szerte egyedinek számít, és ami egy feledhetetlen élményt ad, mind a városlakóknak, mind az egyetemi polgároknak.
Azon szerencsések között voltam, akik a legelső perctől kezdve a szervezőcsapatban lehettek, és amikor eljött a nap, az egyetem napja, a Te napod, akkor az elképesztő fáradtság mellett éreztem valamit: hálát. Egyszerűen hálás voltam, hogy a Debreceni Egyetem hallgatója lehetek. Hogy ennyi lehetőséghez jutottam, hogy ennyi csodálatos embert ismerhettem meg, hogy ilyen szép helyen élhetem a minden napjaimat, hogy igazi campus élményt élhetek át nap, mint nap, olyan amerikai tini mozisan, és hogy megkaptam azt, amire minden egyetemista vágyik: úgy tanulni, hogy tudom, lesz belőlem valaki. Hogy megtaláltam a helyemet.
Amit nem is engedek el, soha többé.
Mert ezt tudja adni a Debreceni Egyetem: életre szóló élményt. Palota ide vagy oda.
Kovács Eszter Csilla – DEHDK PR és Sajtóiroda
bővebben