Betöltés ...
É.: Tanárképzési főigazgatóként milyen feladatot lát el a tanárképzésben?
Forisek Péter: Az én szerepem a tanárképzés koordinálása az Egyetemen. A Debreceni Egyetem nyolc karán történik tanárképzés, ebből az osztatlan közismereti osztatlan tanárképzés négy karon, a BTK-n, IK-n, TTK-n és a Zeneművészeti karon, négy karon pedig, a Mezőgazdaságin, az Egészségügyin, a Műszakin és a Gazdaságtudományin szakmai tanárképzés folyik. A mi feladatunk az, hogy a karok iskolai gyakorlatait koordináljuk. Az osztatlan tanárképzésben ez két gyakorlatot jelent, a B típusút, amit a hallgató az utolsó egyetemi évével párhuzamosan végez, és az összefüggő gyakorlatot, ami az egyetemi tanulmányok után kezdődik, itt már teljes óraszámban gyakorolnak a tanárszakosok, ez az első gyakornoki évük is a rendszerben. Emellett az intézményi hátteret is igyekszünk megteremteni. Az elmúlt években számos tankerülettel kötöttünk megállapodást, ennek köszönhetően egy nagyon kiterjedt partneriskolai hálózatot sikerült kialakítani. Rá is szorulunk erre, hiszen az elmúlt időszakban nagyon megnőtt az érdeklődés a tanárszakok iránt. Az utóbbi évek sikeres beiskolázásának köszönhetően vannak olyan szakok, ahol nagy létszámú évfolyamok vannak. Ezért a gyakorlóiskolák mellett nagyon is szükségünk van a sok partneriskolára. Feladatunk továbbá az is, hogy megtaláljuk azokat az iskolákat, ahol megfelelő végzettséggel és mentortapasztalattal rendelkező tanárkollégák vállalják a tanárszakosok irányítását, gyakorlatának vezetését.
É.: Hol találhatók gyakorló, illetve a partneriskolák?
P.: Az egyetemnek két gyakorlóiskolája van, a Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola három feladatellátási hellyel, valamint a Balásházy János Gyakorló Technikum, Gimnázium és Kollégium. Rajtuk kívül Debrecenben a két legfontosabb partnerünk a Debreceni Tankerület és a Debreceni Szakképzési Centrum, ezekbe az intézményekbe küldjük a legtöbb hallgatót. Van egy kölcsönös kapcsolat köztünk és a két intézmény között, nekik szükségük van jó képességű tanárokra, akik a jövőben ott tanítanak majd, nekünk pedig szükségünk van arra, hogy legyen gyakorlóhelyünk. És az is célunk, hogy ezek az iskolák a főbb toborzási bázisaink is legyenek nemcsak a tanárszakra, hanem mindenféle szakra. Ezen a két intézményen kívül a Tiszántúl összes tankerületével és szakképzési centrumával kapcsolatban állunk, sőt a Duna-Tisza közén is vannak partnerintézményeink.
É.: Sokat lehet hallani a tanárhiányról. Ön hogy látja a jelenlegi helyzetet, mennyi tanár marad a rendszerben a gyakorlatok után?
P.: Eddig még csak két évfolyam végzett osztatlan tanárképzésben, 2019-ben és idén. Vegyes a kép, eleve voltak olyan hallgatók, akik a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Programban vettek részt, ők eleve tanítani kezdenek már a tanítási gyakorlatok után. A nem Klebelsberg-ösztöndíjasoknak pedig a nagyobb része ment el iskolába. Ők Debrecenben és a szűkebb régió iskoláiban vagy a szülőhelyükhöz közeli iskolákban igyekeznek elhelyezkedni.
É.: Miről szól ez az ösztöndíj program? Miben segíti a tanárszakos hallgatókat?
P.: Ez egy állami ösztöndíj program, aminek több célja is van. Egyrészt a hallgatókat segíti abban, hogy egyetemi tanulmányaik alatt az állam havi rendszerességű ösztöndíjat nyújt. Ennek összege összefüggésben van azzal, hogy milyen tudományterületen tanul. Nagy előnyben részesítik a vegyes párokat, pl. bölcsész-TTk vagy bölcsész-IK szakpárt. Nagyon fontos, hogy az ösztöndíjas hallgatónak az állam munkahelyet is biztosít a végzést követően. Hogy hol, azt a hallgatók jelölhetik ki. Három megyét jelölhetnek meg a programba lépéskor, és a végzést követően ezek egyikében fog majd tanítani.
Abból a szempontból nagyon szerencsés ez a lehetőség, hogy a hallgatók nem mindig tudják a végzést követően, hogy hol fognak tudni elhelyezkedni, szakmai állásban helyezkedhetnek-e el. Aki ezt a programot választja, annak biztos, hogy lesz állása.
É.: Tavaly indult a Tanítsunk Magyarországért program, ez is egy lehetőség a tanárszakos hallgatóknak, hogy tapasztalatot szerezzenek a tanításban.
P.: Igen, tavaly februárban indult, ősszel volt az első mentorképzés. A Tanítsunk Magyarországért egy mentorprogram, amit az Innovációs és Technológiai Minisztérium indított. Az egyetemisták pszichológiából, pedagógiából, mentálhigiénéből, karrierlehetőségekből kapnak egy komplex képzést, hogy ezt követően valamely Debrecen környéki iskolában segítsék az általános iskolás gyerekek pályáját, fejlődését, s egyúttal útmutatást is adjanak nekik. A mentori tevékenység nem feltétlen közös tanulást jelent, tehát nem korrepetálós program, hanem inkább életvitelben nyújt segítséget: tanulmányai kapcsán ad tanácsokat, segíti a diákot, hogy könnyebben beilleszkedjen a közösségébe. Eléggé átfogó, széles program. A Debreceni Egyetemnek sok mentora van már, az elmúlt másfél évben majdnem 100 mentort képeztünk. Ők 272 általános iskolást mentoráltak az elmúlt tanévben. Ez a program idén is folytatódik, és szeretnénk kiszélesíteni. Az az egyik távlati célunk, hogy legalább kétszer ennyi általános iskolást és hallgatót vonjunk be a projektbe, tehát legalább 200 mentor és 500 általános iskolás a cél. A hallgatók ösztöndíjat kapnak ezért a tevékenységért, illetve van egy kis összeg, amit a mentorálttal való közös tevékenységre fordíthatnak: elviheti őket a Debreceni Állatkertbe, Vidámparkba, egy színházi előadásra vagy moziba, ezzel motiválva őket arra, hogy a továbbiakban még jobban tanuljanak, és egyben arra is, hogy egyszer ők is egyetemre menjenek.
É.: Ez a program csak tanárszakosoknak szól, vagy más szakokról is jelentkezhetnek mentornak?
P.: Bármely karunk bármely hallgatója jelentkezhet mentornak. Egy félévet kell elvégezni a mentorképzésből, és utána addig lehet mentorálni, amíg egyetemista az illető.
É.: Hogyan zajlott az első év? Mik a tapasztalatok?
P.: Ez egy pilot év volt, igazából csak egy fél év, mivel a vírus közbeszólt, mint annyi mindennek. A tavaly őszi félévben gördülékenyen ment a tanítás, 11 általános iskolába jártak ki a hallgatók. A mentorok és mentoráltak is elégedettek voltak, jól érezték magukat a közös munka során. A Tanítsunk Magyarországért program még karácsonyi ajándékokkal is kedveskedett nekik. Aztán jött a tavaszi félév, ahol ugye március közepén át kellett állni itt is a digitális oktatásra, kezdeti nehézségeket követően végül sikerült egy jó rendszert kialakítani. A mentorképzés az E-learning rendszerben történt, a mentorálás pedig a Tanítsunk Magyarországért által javasolt csatornákon zajlott: Skype-on, Facebook-chaten, illetve olyan csatornákon, amelyet a fiatal generáció részesít előnyben.
É.: Hasonlóan online oktatás zajlott a Debreceni Egyetemen is a tavaszi félév második felében. Mennyire volt felkészülve erre az átállásra a tanárképzés?
P.: Nagy előny volt, hogy az Egyetem a korábbi években már kiépített egy E-learning rendszert. Én magam is dolgozom egy olyan pályázatban, ami a Magyar értéktár címet viseli, és mi is fejlesztettünk egy E-learning rendszert, számomra ez nem volt annyira ismeretlen. Jól jött, hogy az egyetem nagy hangsúlyt fektetett erre, mert nálunk mondhatni zökkenőmentesen történt az átállás. A kollégáimmal közösen két hét alatt sikerült azokat az oldalakat kialakítani, űrlapokat, munkalapokat elkészíteni, amelyeket aztán a gyakorlás során használtak a hallgatóink. A visszajelzések alapján ez egy sikeres átállás volt, az iskolák számára nagy segítséget jelentettek azok a huszonéves fiatal tanárjelöltek is, akik már a digitális világban nőttek fel. Hozzájuk sokkal közelebb áll az online oktatás, így nagy segítséget nyújtottak a vezetőtanároknak, mentortanároknak a tananyagok összeállításában, elkészítésében és a tanulókkal való kapcsolattartásban. Összességében pozitív végkicsengésről beszélhetünk.
É.: Nyakunkon a vírus második hulláma. Mi várható a következő félévben? Hogyan készül a Tanárképzési Központ?
P.: A hallgatók megkezdhetik a tanítási gyakorlatot, az összefüggő egyéni gyakorlatot már szeptember 1-től, a B típusú gyakorlatra pedig szeptember 7-től mennek a hallgatók. Előkészítettük az E-learning felületeket, amit, bármilyen váratlan helyzet történik, azonnal tudunk használni.
É.: Hogyan látja most a tanárképzést, milyen céljai vannak a jövőre nézve?
Amikor pályáztam erre a tisztségre, egyik célom a digitális szolgáltatások kiterjesztése volt. Az élet úgy hozta, hogy ennek nagy része meg is történt tavasszal az átállás kapcsán. Új honlapunk van, nagyon sok új funkcióval. Az E-learning rendszert is kiépítettük úgy, ahogy szerettük volna, ez is egy elég jól használható platform lett az utóbbi hónapokban. Tulajdonképpen az a célom, hogy minél inkább hallgatóbarát és a hallgatók számára könnyebben elérhető ügyintézést biztosítsuk. Minél kevesebb személyes jelenlét, de persze nagyon szívesen látunk mindenkit személyesen. Ugyanakkor az a célunk, hogy a gyakorlaton lévő hallgatóknak ne kelljen minden egyes papírral személyesen szaladgálni, hanem lehetőségünk szerint minél több szolgáltatást elektronikusan tudjanak elérni. Ezt szeretnénk a továbbiakban is fejleszteni.
A másik, ami részben már zajlik, az a régióval való szorosabb kapcsolattartás. A Tanárképzési Központ szerződést kötött az elmúlt időszakban a Debreceni Tankerülettel, tovább fejlesztettük az együttműködést a Szakképzési Centrummal, erősítjük más regionális szakképzési centrummal és tankerülettel. Továbbá közös célunk az, hogy a régióban tartsuk a fiatalokat, hogy próbáljunk a fiatalok számára az Egyetemen egy sikeres képzést nyújtani, majd egy olyan karrierlehetőséget biztosítani, amelynek köszönhetően megmaradnak a tiszántúli régióban, és tovább erősítik ezt a térséget.
bővebben