A februári felvételit követően számos új hallgatót üdvözölhetett tagjai között a majd tíz esztendős DEHÖK Hallgatói Környezetvédelmi Bizottság. Ennek megünneplésére, illetve a tagok megismerkedésének céljából csapatépítő hétvégét szerveztek a Tiszatáj Közalapítvány látogatóközpontjában, a kesznyéteni Szamárháti Tanyán. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen a tagoknak lehetősége nyílt betekintést nyerni a bizottság munkájába, gasztronómiai ínyencségeket kóstolhattak meg, valamint egy izgalmas bátorságpróbán is bizonyíthatták elhivatottságukat.
Különleges programokkal várta a Környezetvédelmi Bizottság régi és újdonsült tagjait a Szamárháti Tanyán, március 3-4-én Kesznyétenben. A helyszín ötvözte magában mindazt, amiért egykoron létrehozták az egyesületet: a természet és ember harmonikus együttélését, az állatok szeretetét, a közösségben megtalálható egyensúly személyiségformáló erejét. A csapatépítő hétvégére érkezőket Lenner Ádám, a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere, a bizottság örökös tagja fogadta. A rövid berendezkedést követően kürtszó hangja hívta egybe a résztvevőket, akikkel Pálfi Zsuzsa elnök ismertette a legfontosabb feladatokat, melyeket zászlajára tűzött a szervezet. Hangsúlyozta, hogy a környezet védelme közös feladatunk, és csak akkor sikerülhet elérni a célunkat, ha a tagok családtagként is tekintenek egymásra. Ezáltal a környezettudatosság egy erős közösséget is épít, ez pedig egyéni szinten is mindannyiunk hasznára válik.
Kora délután igazi magyaros ebédet fogyaszthattak el a látogatók. Előételként gulyás, míg főételként túrós batyu várta a frissen megterített asztalon a tányérokat. Az asztalvetést követő rövid pihenő után mindenki kabátot és bakancsot húzott, ugyanis Lenner Ádám kalauzolta körbe a helyszínen megjelenteket. A tanyán lévő rengeteg állat közül Cukifer, a fekete macska mindenki szívébe belopta magát, és elégedett dorombolással fejezte ki, hogy igencsak ínyére való a játék az új jövevényekkel. Ez folytatódott a villanypásztor túlsó felén is, amikor magukkal a tanya „arcaival”, Kobolddal és Monsterrel, a két bivallyal ismerkedhettek meg a látogatók. A barátságos jószágok igencsak hozzászoktak az ember közelségéhez, így engedelmesen fogadták a tagok közeledését. Az újak számára a feladat is adott volt: beavatási szertartásként meg kellett lovagolni Koboldot. Ez sem az állatnak, sem a tagoknak nem volt ellenére, vidám kacajok övezték a próbálkozásokat. A tanya további bejárása során kecskékkel, lovakkal, szürke marhákkal és mangalicákkal lehetett találkozni.
A szabad ég alatt tett túrát követően a csoport visszatért a házba. Kötetlen hangulatú csapatjáték vette kezdetét, melyben a korábban ismeretleneknek együtt kellett ötletelni, egymás érzékeire hagyatkozva, szó szerint „vakon” kellett megbízni a másikban, valamint tánctudásukról is számot kellett adniuk. A közös brainstorming, rajzolás, és testmozgás közben sikerült még jobban összekovácsolódnia a társaságnak. A helyben készült csemegéken alapuló vacsorát kiváló minőségű pálinka alapozta meg, emellett pedig több borkülönlegességet is megízlelhettek a kíváncsiskodók. Az este fénypontja az eskü letétele volt, mellyel végérvényesen befejeződött az újoncok beiktatása. A napot izgalmas társasjáték zárta, melyben a tagok kipróbálhatták, hogy mennyire is sikerült megismerniük egymást.
Másnap reggel kürtszó és frissensült tojásrántotta illata hívta asztalhoz az ébredőket. A kiadós reggeli elfogyasztása után igazi meglepetés érte a tanyán résztvevőket. Kisborjak születéséről kaptak hírt, és bár nem volt váratlan az érkezése, de nagy ajándék volt, hogy éppen a csapatépítő hétvégéjére érkezett az új élet. Természetesen mindenki kíváncsi volt az újonnan születettekre, így lehetőség nyílt rövid időre megtekinteni őket. Mire visszaért a csapat, már ebédhez terítettek, ami szintén valódi kuriózum volt: almás-whiskey-s sültbabot, hozzá pedig köretként colcannon-t, vagyis ír burgonyapürét szolgáltak fel. Sokak először találkoztak ezzel az étellel, de minden jelenlévő tetszését elnyerte, így egységesen követelték a receptet, hogy majdan otthon is meglepjék vele szeretteiket.
Délután utoljára szólalt meg a jól ismert kürt, mely ezúttal az összegző beszélgetésre szólította a bizottság tagjait. Itt Szentpéteri-Nagy Veronika bizottsági alelnök örömét fejezte ki annak láttán, hogy egy dinamikus csapatot sikerült összehozni. Kijelentette, biztos abban, hogy a félévi rendezvényeken sikeresen fog szerepelni a bizottság és egyre több emberhez fog eljutni a környezettudatos gondolkodás nemes üzenete. Ez a mozzanat zárta a hétvégét, már csak a hazaút maradt hátra. Ahogy egyre távolodott tőlünk a tanya, sokunkon véltem felfedezni, azt a semmihez sem hasonlítható boldogságot és elégedettséget, amelyet úgy érzem, csak a természet közelségében tapasztalhat meg az ember.
Mutassuk hát meg mindenkinek, milyen érzés is ez!
DEHÖK Környezetvédelmi Bizottság- Pájer Szabolcs
Fotók: Lenner Ádám
bővebben